Fél. idő. vége. lezárás: lábjegyzet egy mosolyban.

A vizsgák felén vagyok túl. A január már a jövőhétben robog, én meg valahol egy másik bolygón járok.
Sok dolgot beterveztem a jövő félévre. Kisebb projekteket főként fotózással. Nagyon várom ezt, olyan mintha egy bizonyos tapasztalattal nekiindulhatnék egy tiszta lapnak. Mint amikor azt képzelem hogy időutazó vagyok, és újrakezdek mindent úgy, hogy tudom hogy minek mi a következménye...bár ha mindent megváltoztatnék mikor visszautazok, akkor miről lenne emlékem. és milyen lenne az az élet, abban másféle hibáim lennének. Na de visszatérek a harisnyaproblémához. Mindig kiszakadnak.
2011. Ha valaki feldobná ezt a számot egy asszociációs játékban akkor a következő "szavak" jutnának eszembe:
tea, sakk, habosszoknya, színház, tüzijáték, takaróalábújás, asztalalánézés, csehsör, idegenekkel teli hajó, összenézés, összeveszés, félreismerés, félrevezetés, titok, célok, "kérem nyomtatott nagybetűvel töltse ki a mezőket", sírás, rangsor, albérlet, együtt leszünk, nem lettünk együtt, május, szoknya, mosoly, keserű, messziség, butaság, hit, önbizalom, barátok, jazz, angyalok ördögök és kalózok, beatles, habot fújó porszívó, messzeség, messze vagyok, miezahely, angolok, babák, mégtöbb baba, őszinték,kaka, tenger, felhők, hegyek, hála, szerencse, vita, hálátlanság, balkezes szike, éjszakai műszak, gólyák, idegenek, bor és kóla, mosolyok, csillagok, hideg van meleg van, elszakadt harisnyák, bőrönd, bútortologatás, bedobás, barátok, tükör-reflex, fák, vár, zárthely, zene, szürkeség. Ha még az elkövetkező pár napot le kéne írnom akkor annyit biztosan tudok hogy zene,papír,toll,lencse,a kapa teremtése,tüzijáték,önámítás.
Milyen érdekes hogy a múltról, sorokat lehet regélni, a jövőről is lehet nyilatkozni pár szóban, de a jelenhez kell egy kis bátorság. Beismerni mi is zajlik most a buksiban, és pár emelettel alatta ott a kis dobogó szerkezetben. A lényeg hogy idénre lezártam a gondolataim. Hálás vagyok ezért az évért, minden örömével hibájával és bújával együtt. Ha 2012? Akkor amit szeretnék, hogy az első szó amit jövő ilyenkor visszatekintésként leírhassak, az az ölelés. Sok mosolyt spóroltam meg idén, hogy maradjon jövőre. De már nagyon várom hogy szabadjára ereszthessek minden színes szerpentint a fejemből. minden mókát és minden szeretet. minden ötletet és minden energiát. minden tudást és minden hitet. mindent. hogy éljek. és hogy másokat is ÉLNI lássak.


http://www.youtube.com/watch?v=fyMhvkC3A84&ob=av2e

"Semmi nem maradt rajtam kívül, én lettem minden. 

Én voltam a tudat, amely felfedezi önmagát,

én voltam a tiszta fény, amelyet a fizikusok az anyaggal azonosítanak,

és amit a költők szeretetként definiálnak.

Egy voltam, és minden voltam, elhomályosítva a világok mindegyikét.

Abban a pillanatban az örök, a megismerhetetlen tárult fel előttem, leírhatatlan bizonyosságként."

(Dan Millman)

Csodálatos érzés, ha tudom hogy milliónyi lehetőség vesz körül, és csak rajtam múlna, hogy bármelyiket is megragadjam, és elinduljak egy másik úton, egy másikon és egy másikon, vagy ugyanazon és tovább és tovább. A lehetőségek bősége megmutatkozott, vagy is inkább végre én vettem észre őket, eddig is itt voltak. Ha már itt vannak nem kéne akadékoskodnom és folyton azt kérdezni hogy honnan jöttek, mi célból. Felesleges időhúzás, és nem léptem se hátra sem előre.
Tervek vannak, pár ugrás és utol is érem magam. hajrá.