2012. január 14., szombat

Ezt a fejemből szedték ki. Biztos álmomban megint hangosan beszéltem.

http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=wWFLtONmrFE

Hol a közös nevező? Az élet hajó, a tengeren, te meg az evező.
Vigyázz! Elsodorhatnak a hullámok, hiába minden szép, ha te nem úgy látod.
Változz! A puszta lét csak áldozat, a saját félelmeidbe ütközöl,a kárhozat,
Harcolj! Attól erős a gyengeség, elhagyva a felszínt, a hiúság nagy menedék.
Válassz! Hogy épp merre fújjon a szél, nem a lehetetlen tragédia, hanem hogy nincsen cél.
Mértékletességben az érték, tovább élnek akikben nem él az érdek.
Hisz egyedül lenni és magányban, nem ugyanaz. A magány -más hiánya, az egyedüllét -önmagad.
"Senkit sem ismerhetünk félre, csak magunkat ha még ahhoz sem vagyunk hűek.
Ne hagyd hogy a félelmeid megfosszanak a boldogságtól!"
"Olykor jobb egy kegyes hazugsággal élni, mint az igazsággal fájdalmat okozni."
Mert nem fáj amit nem látnak.
Hova tartunk mi most barátom? Csak üldögélgetünk itt a paránkon.
(...)
Fogyasszunk zsák számra mert megtérül és bekebelez, megtervez az elévülés.
Jön energia, aranyáron a lakásba. Megfagysz vagy csengetsz itt ez a norma.
A remény rabul ejt a komfortos szerepbe hogy, egy szép napon itt megjön majd a szerencse.
Mint a vakon úszó mlm flotta, fektess bele el kötelez a csorda(csürhe).
Kaszálni való kaszinó kassza, végén elhiszed hogy a deficit hajtja.
De mit vár az, ki a műanyagot eszi, csak betegeskedik, azt azért nem lesz happy.
E századbeli minden, de egészségünknek a korunk, az internet egy tiszta percet nem enged meg hogy láss,
(...)
Csendes háttal állunk meg a világnak, mert így könnyebb, hisz az nem fáj amit nem látnak.
(...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése