Van 60 percem amit lebeszélhetek, egy hónapban. Fura egy korlátozás ez, nem írhatok nem csinálhatok mást, csak beszélhetek. Az időmet ami egy hónapra nem túl sok, ami egy évre sem sok és azt hiszem az életemben sem sok, amiért fizetni kell amiért meg dolgozni, amiért meg tanulni amiért meg feladni az időt, tehát az időmet amit központilag egységesítettek 60 perccé, és korlátoztak beszélgetésre, ezt az időmet be kell osztanom. Úgy hogy ismerhetek akármennyi embert, minden emberre nem lesz idő mert ha 60-nál több emberrel szeretnék beszélni egy hónapban(még ha csak beszélni szeretnék velük) akkor mindenki egy percet kapna belőlem, és ha másodpercekre bontanám a perceket akkor több embernek mondhatnék minden hónapban egy betűt, és talán egy év alatt vagy több vagy sok, egy egész mondat kijönne a betűkből. Nem tudom mi lenne az a mondat amit egy-egy embernek mondanék mert igazából így életemben nem mondhatnék többet nekik. Lehet hogy mindenkinek csak annyit mondanék hogy "hívj vissza" . Lehet hogy nem mindenki van olyan korlátok közé szorítva mint én. Nem tudom hogy ki lenne az aki visszahívna, és örökké beszélgetne velem. Nem tudom ki lenne az aki a saját 60 embere közé szorítana engem. Igazából rajtam múlna hogy előfizetést váltsak, persze annak is megvan a maga listája, nincs olyan hogy végtelen. Minden hónap 22-ik napjára elfogy az időm, amit be sem osztottam, hiszen elfogy pár emberre, van aki többet kap, van aki kevesebbet. Van aki csak átverésként kapja meg, van aki kedvességből, van aki muszájból van aki titokból van aki nem kapja meg mert nem gondolok rá és van aki azért nem, mert gondolok rá. Mostanában egyoldalúnak látom a dolgokat. Úgy érzem hogy amit mondani akarok hosszabb mint egy perc. És akit érdekel úgyis visszahív. Addig is itt van a fejemben.
http://www.youtube.com/watch?v=tu5JgtAjceM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése