nem szállok be a magamat alázó játékba
pillanatok alatt felülkerekedek
így nem izgalmas minden

összedobott szivekszavak

Én nem tudok írni, csak panaszkodni.
(ez is az volt)

Tanuljam már meg hogy nincs igazi biztos pont. még ők sem.
két lábon kell állni és a sajátomon. rossz beismerni hogy ennyire egyedül kell lenni dolgokban.

Mára.

-gondolatmentességet
-jókedvvel mókát
-ne mókát kedv nélkül

fura, rossz előérzetem van

igen

Lehet hogy néha tényleg úgy írom ki ide a dolgaimat mint valami 13 éves kislány. Nem tetszik a stílusom...azt akarom adni ami tényleg vagyok.

prioritás a köbön

az első dolog amit beépítek majd a saját házamba, az egy ÓRIÁSI kád lesz.

pukk

Ez a nap. Ha minden nap ilyen tartalmasan telne el akkor jól csinálnám a dolgomat. Ma mindenből csináltam egy kicsit...a kiállítás a helyén van, és csak két órába tellett. Furcsa volt összedolgozni egy kis csapattal, akik mind ugyanolyan szerényen örülnek annak, hogy megmutathatnak egy darabkát magukból (és én még ezen is képes vagyok elgondolkodni és elégedetlenkedni...). Olyan volt ez a nap mint egy átlagember napja. Nem volt időm gondolkodni...mert folyton történtek a dolgok. Hosszú idő után az első olyan nap hogy elfáradtam és nem a hülyeségben hanem valami maradandót is csináltam. Lehet eltúlzom ezt a nagy csinálást, inkább csak a kiállítást láttam összeállni-készülni és ez jól esett..nem kéne mindig tiltakoznom a jó érzések ellen. A nagy buta makacsságom miatt fogok kimaradni sok jó dologból...mindig azt helyezem középpontba ami hiányzik és elveszítem azt is amim van....vagy elveszek a gyűjtögetésben.
....Remélem mostmár feltalálnak valamit ami idehozza a tavaszt különösebb frontváltozások helyett, mert felrobban a buksim. Feltalálhatnának teleport-gépet/kapszulát/ne kapszulát mert nem tudom lenyelni/valami karkötőt amivel lehet teleportálni. annyira utaznék már. hogy nagyon. ha még csak a Balaton környékére is, szép idő...oké tavaszikabátos, sártalan, napmegérintős madárcsicsergős időt szeretnék hegymászással, langyos estékkel. mókás estékkel. éjszakákkal minden széppel.

szabadság-lesen

Ha visszatekintek arra a M.H-ra, aki júliusban Anglia utcáin tologatott két kisgyereket babakocsiban, aki takarít, aki bevásárol, akinek tervei vannak, majd hazajön és ahogy leteszi a seggét kis országunk kényelmes földjére, mindent felad.
Belekóstoltam valami másba, és büszke vagyok rá hogy június 26-án megkezdődő szakaszt teletöltöttem mosollyal és emlékekkel, vágyakkal, és tervekkel, önsajnálat helyett. Teljesen megváltozott a nézőpontom, mindenben megláttam a kihívást és TETTEM azért, amit szerettem volna.
Mikor megtudtam hogy nem vesznek fel sehová, akkor a szülőkkel ellentétben nem elcsüggedtem, hanem új lehetőségeket láttam meg (amiknek az ára az eltávolodás lett). Egy egész szabad évet, ami alatt fejlődhetek, önmegismerhetek, dolgozhatok, tehetek, behozhatom minden lemaradásom, csak munkába kerül.
Aztán nem is tudom hol változtak meg a dolgok, vagyis azt hiszem tudom...azok a dolgok amik egész nyáron az erőt adták, a barátságok, akik támogattak, hogy összedobunk egy Kanadai utat, hogy én úgy hittem benne mint soha semmi másba... hol van már ez a gyermeteg hit és bizalom és erő. Tudom hogy bennem van, és újra ezt akarom, mert most sorolhatnám mire fogjam a jelenlegi semmittevő állapotot, de nem lenne értelme. Változtatni kell és ennyi.
Tudom hogy melyik ponton változtam meg, és jelnek veszem azt, hogy ezt a pontot fél év után sikerült őszintén tisztázni. Hideg zuhannyal és mindennel ami várható volt. De rendjén van, kezd tisztulni a lelkiismeretem.
Lehet hogy néha önzőség valami, ha csak arról szól, hogy mentsem a lelkiismeretem.
Az utóbbi fél év is egy személyiség"fejlődés" volt...sok mindent tanultam, és úgy érzem most tudom hogy mit akarok, amit nekem tennem kell....csak neki kéne állni. TENNI.

csak egy kép.

Érdekes kiigazodnom a jelenlegi vágyaim között. Mindig arra törekszem, hogy legalább egy biztos pont legyen az életemben (a családomon kívül). Már elég régóta úgy vagyok vele, hogy ez számomra a fotózás. Amiben megtalálom önmagam, amivel megoszthatom a gondolataimat. Mostanában elbizonytalanodtam...a sok cécó mintha lebeszélne róla. Mikor valamit nem tudok ÚGY megcsinálni, ahogy szeretnék, de feszeng bennem a tettvágy, és a tudat hogy jobban is meg tudnám csinálni, közben ki kell adnom a kezeim közül úgy a képeket, hogy nem tartom őket tökéletesnek,nem tartom őket érettnek, vagyis inkább a magaménak, akkor az nagyon rossz és lehangoló számomra. Mert akkor olyan, mintha lepecsételnénk hogy tessék lássék, ez itt a végeredmény, ezt tudom, ezt csináltam én, ezt akarom én átadni. Holott ha ránézek arra az 5 darab képre, akkor közülük 1-et érzek olyannak amiben érzés is volt. Szeretem ha a tükör csattanásakor érzek. Illatot, szelet, örömöt, emléket, bármit, csak érezzek...és ha még csak egy pixelnyi területen, de ott van az az érzelem a képen, és aki megnézi, tudja, valahogy hatással van rá az, hogy ebben a képben van valami. És keresi azt az egy pixelt, mert érzi hogy valami ott van, és ez a keresés a képemen, az én kész termékemen...ha ezt a dolgot elérem egy "nézőben" majd akkor mondom azt, hogy igen, megérdemlem hogy ott legyenek a képeim. Most nem érzem hogy megérdemelném, nem vagyok kibékülve magammal etéren.
Aztán elbizonytalanodom, hogy abba kéne hagyni, mert még ilyen és olyan, és amolyan dolgokat kéne vásárolnom hozzá, megtanulnom hozzá....és hogy nekem az úgysem fog menni.
Ez a lusta és feladom énem plusz az akaratos makacs önfejű énem néha szétszednek. Mindenben.
Borzasztóan mérges vagyok magamra, hogy most térdig állok a lehetőségekben, de hisztizek hogy belement valami a szemembe, és csak ki akarok kecmeregni ebből a lehetőséghullámból, és tisztább, egyszerűbb vizekre evezni. Tehát jó lenne valaki seggbe rúgna, és nekilódulnék már annak a sokmindennek amire mindre képes lennék. Mert mindenki az. Csak nekiállni nehéz. A nagy büdös elindulás, meg kifogás keresés. Ehhez értünk.

soha

nem akarok olyan ingerült, érzéketlen, gyenge, mártír, önfejű, mérges, csúnyánbeszélő lenni velük, mint ő.

Gyakorlat gyerekeknek: (és felnőtteknek egyaránt)

Meg tudod állni? ne cuppantsd el a puszit, úgy tovább tart!

nyugtató

-Megyek keresztül hidakon, aluljárókon, egy szép őszi erdőn, borvidéken, bárányok, fotósok, család, túl kevés kommunikáció, eltévedtem, rendőr, pedofil, gyerekek, kijárat, híd, hazugság, veszprém, anyu, sok ember, önzőség, egyedül, kihalt utak, menekülés, sírás, emberek akik nem segítenek, segítség megszánásból, anglia, más nyelven,cserbenhagyás, erőszak. Nagyjából erről szólnak már egy hete az álmaim. Aztán jön az izzadt ébredés és a rosszérzés. Kíváncsi vagyok mi ez......bár nagyjából sejtem.
-Belegondoltam abba a 110 km-be.....egyre biztosabb vagyok benne ha az nem lett volna akkor jó lenne most minden. De így csak újabb balgaság lett a végeredmény.
-Be kell látnom miért vagyok/voltam szarember, vagyis inkább mekkora hülyeségeket csináltam és még fogok is.....mostmár élni akarok, mókát, nem megbánni a dolgokat, okosnak lenni, és nem a sok buta szürke dologgal foglalkozni.
-Egyébként boldog vagyok, ismét olyan mintha kezdenék felmelegedni. Ez most paradoxon a hófúvás közepén, de sok dolgot látok. Látom ahogy olvad a hó és mosolygunk, ahogy mókázunk és vigyázunk egymásra. sokan. Mindenki tele van célokkal és tavaszi illatokkal.

SÓHAJ

Jó volna végre
lenni vagy nem lenni: már

sok a kevésből.

i want my freedom.

so i fly into out of space :)

éltet(t).

/http://www.flickr.com/photos/55844373@N02/

hamis pók-axióma

...mint egy feketeözvegy, aki az áldozat
meghódítása után öngyilkos lesz.

Vissza

Visszamennék a kezdetekhez. Napsütéshez, mosolyokhoz, összetartó barátokhoz, kiránduló családokhoz, mulató közösséghez, elképzelésekhez és célokhoz, természethez, felhőkhöz, papsajthoz, kastélyokhoz, vizekhez és homokhoz.
Egyre több a rémálom és lázas ébredés, szebb reggelt és nyugodt éjszakát. Biztonságot. Bizalmat. Őszinteséget. Érzelmeket. Meleget.

férfiak

Nyers vagyok. Zseniális.
MA a nem adom ki magam,visszahúzódás, és elutasítás szinonímája a nyersség.
Vagy ha bizonytalanságot mutatok, vagy határozott nem-et, akkor "haver" és már nem is nő.
Nem kellenek az ilyen barátságok. Szita.

vagyunk.

A beletörődés korát éljük. A kényelem a lét "mozgatórugója". A történetek már nem izgalmasak, hanem központ által kiosztott darabkák. Aki alkot kívüláll. Aki mozog, aki mozgat az furcsa.
Így lesz a hülyék közt a normális a hülye.

és minden élménnyel több leszel.

na

Nem is lett halál. Minden mókás felhívtam a családomat meg azt utcán egyedül voltam és nem volt jó érzés mert követett egy néni és nem volt más akit hívjak csak az öcsém ezt nem kéne szégyelni tehát nem volt túl jó majd teljesn váratlan emberek segítettek nekem, át kell gondolni ki fontos

Halál oka:

Cserbenhagyásos gázolás szívtájon.

el_nem_hitt_őszinteségek.

Gondolkodtam már annyit, hogy amit kimondok az van úgy, ahogy valójában gondolom.

"such a perfect thing"

gondola.

Furcsa érzés kiadni magamat valakinek. Talán túl nyílt vagyok és innentől nem is érdekes.
Szeretem ha beszélgethetek és egyre több embert ismerek meg. Mindenkinek van egy saját története, szeretem megismerni ezeket a történeteket tapasztalat, és személyiségépítés miatt is. Ha valakivel párszor beszélgettem már kialakul egy képem róla, szeretem megszeretni az embereket, szeretem ha valaki tartozik hozzám, de én legszívesebben nem tartoznék senkihez, viszont ha hozzám nem tartoznak, abba bele tudnék őrülni. Nem használom ki az embereket nem mondanám hogy ezért, igazából fogalmam sincs hogy mi ez az egyoldalú "kötődés-mánia".
Nem szeretek mindig egyedül enni, egyedül sétálni, egyedül kinézni a fejemből és a konyhaablakból, rugdosni a havat,tócsát,út porát,színes leveleket, majd újra ez a körforgás.
Nem mondanám hogy senki nem ért meg, inkább az emberek túl elfoglaltak magukkal, és egyre többször azt látom, hogy ha beszélek valakihez a gondolataimról, nem az hogy nem fogja fel/nem érti amit mondok, hanem nem akar belegondolni, és nem akarja saját magára kivetíteni ezeket a dolgokat. Az emberek mostanában nem szeretnek gondolkodni. Teher. És egy ilyen sokat gondolkodós ember is teher.
Nem rosszak ők, de ez az önzés nekem rosszul esik, bár lehet hogy én vagyok az önző mert nem hagyom őket nemgondolkodni.

mik ezek a tapasztalatok kéremszépen?

Egyre kevésbé értem miért történnek a dolgok mostanában velem. Idáig legalább voltak feltevéseim, de most totál üresjárat van. Egyfolytában azt érzem hogy valami mindjárt történni fog, és közben meg nem figyelek arra, ami éppen folyamatban van, történik. Mostanában sok hasonló témájú dologban van részem. Barátsággal kapcsolatosan, aztán egyszercsak a semmiből beköszönt a fiú-lány barátság téma jó pár hónap után.
Akkor sem volt, és most sem lesz, és nem is marad a beszélőviszony, csak a tisztes távolság, bár vele már tisztességtelenül nagy az a távolság...bár a történések sem voltak túl tisztesek, akkor. mostmár mindegy.
Aztán szűkül az idő és megjelenik egy másik szálon futó fiúbarátság kezdetének jele, amit már akkor megbeszéltünk hogy még beszélni se beszéljünk róla mikor megismerkedtünk jobban. El is tűnt hamar ez a jel, mert egyszerűen nem létezik hogy egymás szemébe nézzünk barátkozva.
Aztán ott van az amikor betelik a pohár a hosszas látszatbarátság után hogy kéremszépen ez itt már nem barátság kéne legyen és szépen el vagyok küldve hogy én barátságnak tituláltam a barátságnak tűnő kapcsolatot. Na ilyenkor ezt úgy hívjuk hogy : már megint naív voltam.
Az egyetlen fiúbarátom sincs itt, és az is becsajozott, nincs már rám és a beszélgetéseinkre szüksége. Ez a naiv voltam folytatásos teleregény.
És még sok apró ismerős és sok apró lánybarát fiúbarát-tapasztalatának története, és az övékével összehasonlítva a történetem megkérdezem, hogy csak én vagyok képtelen normális épeszű kapcsolatot kiépíteni egy himbilimbissel anélkül, hogy mély érzelmi szálakról lenne szó bizonyos idő után?
Én unom ezt. Mókát akarok nem hisztit. Hisztis lányok vannak bárhol. Lassan hisztis fiúk is.

civilizáció

                                                                       forgóajtó áll

a sivatagban. Aki

kikerüli:

nincs.

http://www.youtube.com/watch?v=ic245PvOqgY

ennyit.

Valami titkos dologra van szükségem, amit csak mi értünk. Ami a közös világunk, amiben mosolygunk és fára mászunk és vitázuk. Vitázunk mert vannak elveink és megvitatjuk, de nem vagyunk szöges ellentétek, sőt. Tanítjuk egymást. Megajándékozzuk egymást, szükségeljük egymást. Kinevetjük egymást. Verekedni is akarok. Más ne értse csak mi. Ne is érdekeljen mást, maradjunk olyan furák együtt, mint külön-külön. Érezzük jól magunkat.
Nem kell a hiszti meg az erőltetett nyáladzás, nem kellenek a nagy szemek meg a nyakonlógás.
Kirándulni akarok és mókákat. Tiszta, őszinte, idóta, egyszerű valamit.

fa télen.

furcsa képkockákra.

akt.modell kerestetik.