Érdekes kiigazodnom a jelenlegi vágyaim között. Mindig arra törekszem, hogy legalább egy biztos pont legyen az életemben (a családomon kívül). Már elég régóta úgy vagyok vele, hogy ez számomra a fotózás. Amiben megtalálom önmagam, amivel megoszthatom a gondolataimat. Mostanában elbizonytalanodtam...a sok cécó mintha lebeszélne róla. Mikor valamit nem tudok ÚGY megcsinálni, ahogy szeretnék, de feszeng bennem a tettvágy, és a tudat hogy jobban is meg tudnám csinálni, közben ki kell adnom a kezeim közül úgy a képeket, hogy nem tartom őket tökéletesnek,nem tartom őket érettnek, vagyis inkább a magaménak, akkor az nagyon rossz és lehangoló számomra. Mert akkor olyan, mintha lepecsételnénk hogy tessék lássék, ez itt a végeredmény, ezt tudom, ezt csináltam én, ezt akarom én átadni. Holott ha ránézek arra az 5 darab képre, akkor közülük 1-et érzek olyannak amiben érzés is volt. Szeretem ha a tükör csattanásakor érzek. Illatot, szelet, örömöt, emléket, bármit, csak érezzek...és ha még csak egy pixelnyi területen, de ott van az az érzelem a képen, és aki megnézi, tudja, valahogy hatással van rá az, hogy ebben a képben van valami. És keresi azt az egy pixelt, mert érzi hogy valami ott van, és ez a keresés a képemen, az én kész termékemen...ha ezt a dolgot elérem egy "nézőben" majd akkor mondom azt, hogy igen, megérdemlem hogy ott legyenek a képeim. Most nem érzem hogy megérdemelném, nem vagyok kibékülve magammal etéren.
Aztán elbizonytalanodom, hogy abba kéne hagyni, mert még ilyen és olyan, és amolyan dolgokat kéne vásárolnom hozzá, megtanulnom hozzá....és hogy nekem az úgysem fog menni.
Ez a lusta és feladom énem plusz az akaratos makacs önfejű énem néha szétszednek. Mindenben.
Borzasztóan mérges vagyok magamra, hogy most térdig állok a lehetőségekben, de hisztizek hogy belement valami a szemembe, és csak ki akarok kecmeregni ebből a lehetőséghullámból, és tisztább, egyszerűbb vizekre evezni. Tehát jó lenne valaki seggbe rúgna, és nekilódulnék már annak a sokmindennek amire mindre képes lennék. Mert mindenki az. Csak nekiállni nehéz. A nagy büdös elindulás, meg kifogás keresés. Ehhez értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése