Egyre kevésbé értem miért történnek a dolgok mostanában velem. Idáig legalább voltak feltevéseim, de most totál üresjárat van. Egyfolytában azt érzem hogy valami mindjárt történni fog, és közben meg nem figyelek arra, ami éppen folyamatban van, történik. Mostanában sok hasonló témájú dologban van részem. Barátsággal kapcsolatosan, aztán egyszercsak a semmiből beköszönt a fiú-lány barátság téma jó pár hónap után.
Akkor sem volt, és most sem lesz, és nem is marad a beszélőviszony, csak a tisztes távolság, bár vele már tisztességtelenül nagy az a távolság...bár a történések sem voltak túl tisztesek, akkor. mostmár mindegy.
Aztán szűkül az idő és megjelenik egy másik szálon futó fiúbarátság kezdetének jele, amit már akkor megbeszéltünk hogy még beszélni se beszéljünk róla mikor megismerkedtünk jobban. El is tűnt hamar ez a jel, mert egyszerűen nem létezik hogy egymás szemébe nézzünk barátkozva.
Aztán ott van az amikor betelik a pohár a hosszas látszatbarátság után hogy kéremszépen ez itt már nem barátság kéne legyen és szépen el vagyok küldve hogy én barátságnak tituláltam a barátságnak tűnő kapcsolatot. Na ilyenkor ezt úgy hívjuk hogy : már megint naív voltam.
Az egyetlen fiúbarátom sincs itt, és az is becsajozott, nincs már rám és a beszélgetéseinkre szüksége. Ez a naiv voltam folytatásos teleregény.
És még sok apró ismerős és sok apró lánybarát fiúbarát-tapasztalatának története, és az övékével összehasonlítva a történetem megkérdezem, hogy csak én vagyok képtelen normális épeszű kapcsolatot kiépíteni egy himbilimbissel anélkül, hogy mély érzelmi szálakról lenne szó bizonyos idő után?
Én unom ezt. Mókát akarok nem hisztit. Hisztis lányok vannak bárhol. Lassan hisztis fiúk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése