hát

Arra jutottam, hogy mi lenne, ha felvenném a pedagógiát minorként, így lenne egy szociológus-pedagógus valamim, ami után ha mégsem szeretnék óvónő lenni, akkor elmegyek egy két éves okj-re és elvégzek valami közigazgatási szakbigyót, vagy ha mégis óvónő szeretnék lenni, akkor jelentkezem óvónőképzőre, amit 2 év alatt meg tudok majd csinálni a pedagógia minorom miatt. így 5 év alatt lesz két diplomám ha minden jól megy, és 23-24 éves koromra már foglalkozhatok is gyerekekkel :)
Valahogy úgy érzem, hogy így nekem is jó lenne. Kicsit önmegvalósítőbb érzésem van ettől az ötlettől. Nem akarok igazán a közigazgatásban foglalkozni, a sok felszínes dolog tönkretenné az én túlontúl igazságérzetes, makacs, depresszióra hajlamos jellememet, és hát az, hogy nem tudom eladni magamat úgy, hogy ne üljön ki az arcomra amit gondolok egy undorító személlyel kapcsolatban, úgy nem hiszem hogy túl nagy posztokra törnék a közigazgatásban, ha éppen a felettesemnek kéne nyaliznom, és hát én éppen nem a nyalizós vérből lettem.
Viszont gyerekekkel foglalkozni....olyan kicsit mintha maradna valami belőlem, ha nyomot hagyok emberek életében, kicsi gyerekek, akik még formálhatóak....és kicsit részt venni egy kis teremtmény életének az elejében...azt hiszem, ezt el tudom képzelni.

nemart.

http://www.flickr.com/photos/55844373@N02/

amikor

ráébredsz valami nagyon fontosra, az megkönnyebbülés. jó érzés.
amikor valami kitisztul...benned. belül.
egy pillanatra átéltem ezt, és kirázott a hideg és ez a pillanat.....hálás vagyok ezért a pillanatért, mert emlékeztetett rá ki is vagyok. és most a szürke ég és a szél ellenére kedvem van sétálni és mindent megköszönni, ami van.....és amim lesz. amiről tudom hogy lesz.

szép fészket raktál itt belül....álomtéglából.

nem maradhatsz itt már tovább, nem lehetsz máshol.

Választani kell két sz betűs szó közül...