Romance my ego for a while. -MI A FRANC?

"Ön-?

Méltó, de nem alkalmas emberi szerepre, aki csak kiváltja, amit érezni szeretne."


Volt egyszer egy részem. Imádott álmodozni, és hűen gondolta magáról, hogy minden tökéletes lesz a végén, mesébe illő és kiteljesedő. Úgy, ott, akkor, és akivel annak lennie kell.
Aztán ahogy nőttem felfelé, süllyedtem is lefelé. Hol van már az az én, aki hisz? Aki zsong. Mindig is megvolt, hogy valaki felkelti az érdeklődésem, akkor abba teljes naívsággal bele élem magam, majd egy ponton rá kellett jönnöm hogy nem, nem ő az igazi. Most csak tengek lengek, lelkiismeretfurdalásokkal teli estékkel töltöm meg a napokat, nem is próbálkozom beleélni magam semmibe, csak füst, az alkoholszag és a tompulás maradt.
Nekem miért kell mindig a nagybetűset keresnem, miért kapaszkodok ebbe ? Nem igazán tudom elképzelni hogy most mit csinálok. Ebben a bejegyzésben, az egyik verziót írom le, amiben simán csak a könnyebb utat választom. Talán. Aztán közben veszekszek az első verzióval, hogy valahová kikössek. Dönteni kéne.
       Nagyon szeretem, tud rólam szinte mindent, és meg is ért - fel is fogja amit beszélek hozzá. Nem buta, tehetséges és egy idióta. Pozitívan gondolkodik. Leoszt ha le kell osztani, de sokszor feleslegesen ismétli önmagát. Nem nyálas, nem romantikázik nekem feleslegesen. Jól kezel. Sokszor alábecsüli magát, mikor nagyon nem kéne. Jó ember. Nem gondoltam soha, hogy létezik egy ilyen folyamat, amikor valakivel úgy elvagyok, hogy megkedvelem, és amit előtte el sem tudtam képzelni, azon komolyan elgondolkodom. Talán ha még csak egy picit történt volna később minden. Lehet hogy mélyebben érezném , amit érezni szeretnék.
1. Rájövök, hogy valami hiányzik. Valami még kéne, és ő nem az. Hogy elképzelem, milyen, hogy elvagyunk, hogy táncolunk, hogy megcsókol, hogy itt van. És nem tudom tovább képzelni, tudom hogy nem ő az, akivel nekem mindig lennem kell, de mi van akkor, ha ő az, akivel most lennem kell? Nem akarok cécót, nem akarok két - három hónapot, hogy aztán megunjam. Mert ilyen vagyok. Ha nem csak én dobom oda a szívemet, nem csak én zsongok valakiért, akkor a más már nem is kell. És pörögjön csak a mindennap, majd túl leszünk ezen is, ahogy sok minden máson is.
Nélküle rossz lesz egy darabig, de nem mindig. Ahogy vele jó lenne egy darabig, de nem mindig.
2. Ideje lenne elgondolkodni azon, hogy mindig hárítok, mindig a szabadságomra és a nagy Ő-re hivatkozok, és hogy neki sem én vagyok Ő. Mi van akkor, ha megpróbáljuk, és elindulunk valamerre. Sok kis élmény. Sok jó élmény. Nem tudom folytatni. Lehet hogy jót tenne, nekem, de nem használhatom ki. Igen, a fejemhez vágta, hogy könnyebb így nekem, hogy maradjak a kavargatásnál csak. Nem tudom mit tegyek. Tényleg ennyire szükségem van valakire? Szükségem van Rá ?