Úgy érzem, hogy nem, nem élek mesében. Nem jön "az" meg "ő" és nem, nem fogom csak úgy megérezni, és majd szárnyalni és hogy majd "ő" is tudni fogja.....lehet hogy majd utólag, mikor már tudom, akkor fogok egy pillanatot varázslatosnak látni, amit addig nem láttam, hogy jéé. az volt az a pillanat, de ott helyben nem ismertem fel, ott helyben minden bonyolultnak és nehéznek tűnt, csak utólag nézek majd vissza rá úgy, mintha varázslat lett volna, mert hálás leszek érte. De most nem hiszem el, nem hiszek benne, hogy át lehet élni azt a pillanatot és hogy fel ismerem és teljes egészében élvezni fogom. Utólag felismerem, de az ember nem arról híres hogy észrevegye azt, ami az orra előtt van. A meséket is úgy írják, hogy tudják mi a vége. Az életben ezt sosem tudhatjuk biztosra.